+3670 703 8837 info@webugyved.com

A védelem joga a büntetőeljárás egyik alapelve, de alkotmányos alapvető jog is. Nézzük, mit tartalmaz!

A magyar jogrendszerben a védelem alapelvét maga az Alaptörvény határozza meg: “A büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.”

A védelemhez való jog alkotmányos büntetőeljárási alapelve, mutat rá az Alkotmánybíróság, az eljárás egész menetében számtalan részletszabályban ölt testet. A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont személy azon jogaiban, illetve a hatóságok azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy a vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje, arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni érveit felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá védő segítségét vehesse igénybe. A védelemhez való jog tartalmát képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a hatóságok azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem ellátását lehetővé teszik.

A tisztességes eljárásnak az egyezmény- és alkotmányszövegekben nem nevesített, de általánosan és nem vitatottan elismert eleme a »fegyverek egyenlősége«, amely büntetőeljárásban azt biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson. A fegyverek egyenlősége nem minden esetben jelenti a vád és a védelem jogosítványainak teljes azonosságát, de mindenképpen megköveteli, hogy a védelem a váddal összevethető súlyú jogosítványokkal rendelkezzen. A fegyverek egyenlőségének egyik feltétele (és a nemzetközi szervek esetjogában is leginkább kimunkált területe) a felek mindegyikének személyes jelenléte az eljárási cselekmények során, illetve egyes eljárási szereplők (például szakértők) megtartása semleges pozícióban. A másik feltétel, hogy az ügyben releváns adatokat a vád, illetve a terhelt és a védő ugyanolyan teljességében és mélységben ismerhessék meg. Itt érintkezik a fair trial elve a védelemhez való jog hatékonyságának és a védelemre való felkészülés kellő idejének és eszközeinek követelményével” [6/1998. (III. 11.) AB hat.].

A terhelt a “tisztességes eljárásban” a személyes védekezés lehetőségén túl védő segítségével is védekezhet. Védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján kizárólag ügyvéd járhat el (ügyvéd helyetteseként a vádirat benyújtásáig, valamint a helyi bíróságon ügyvédjelölt is).

Az ügyvéd “szabad és független” a közhatalmi tevékenységet gyakorló ügyésztől és bíróságtól. Jogi szaktudásával, szakmai tapasztalataival, a terhelt érdekében, de tőle is függetlenül kifejtett tevékenységével igyekszik megdönteni a gyanúsítást (a vádat), illetve felhívni a figyelmet a mentő és az enyhítő körülményekre. Ez nemcsak a terhelt érdeke, hanem fontos közérdek, hozzájárulhat az igazság kiderítéséhez és ahhoz, hogy a bíróság a megalapozott tényállás alapján igazságos ítéletet hozzon.

A védő nem egyszerűen a terhelt képviselője, hanem a korábban ismertetett terhelti jogoknak megfelelő jogokat önállóan, a maga nevében gyakorolhatja, kivéve azokat, amelyek kizárólag a terheltet illetik. Így pl. kizárólag a terhelt mondhat le a tárgyalásról, őt illeti az utolsó szó joga. Az említett jogok, tartalma, részletezés nélkül: az ügy megismerése, jelenlét az eljárási cselekményeknél, indítványok és észrevételek lehetősége, jogorvoslati jogosultság.

A védő köteles késedelem nélkül felvenni a kapcsolatot a terhelttel, ennek különösen akkor van jelentősége, ha a terhelt a személyi szabadság elvonásával járó kényszerintézkedés hatálya alatt áll.

A fogva lévő terhelt jogosult arra, hogy a védőjével a kapcsolatot felvegye, vele szóban és írásban ellenőrzés nélkül érintkezzék. A fogva lévő gyanúsított a kihallgatása előtt a védővel értekezhet.

A védő a védelem érdekében az ügyben tájékozódhat, a jogszabályokban biztosított lehetőségek keretei között adatokat szerezhet be és gyűjthet. Ezzel némiképpen ellensúlyozhatja a védelem hátrányos helyzetét a közhatalmi jogosítványokkal rendelkező ügyésszel szemben. Az adatok beszerzésével és gyűjtésével magánnyomozót is megbízhat. Az adatok beszerzésének és gyűjtésének azonban törvényes korlátai vannak (így különösen a személyiségi jogok védelméről; a személyes adatok védelméről, az államtitokról és a szolgálati titokról szóló szabályokban). Ezeket mind a védőnek, mind a magánnyomozónak tiszteletben kell tartania.

A védő “kellő időben” köteles a törvényes védekezési eszközöket felhasználni, és a terheltet mentő, illetőleg a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazni, hogy a büntetőeljárás súlya alatt álló terhelt érdekében elősegítse az eljárás mielőbbi befejezését. Bizonyítási indítványait lehetőleg már a nyomozás során elő kell terjesztenie, a tárgyalás előkészítésének szakaszában pedig a tanács elnöke a vádirat megküldésekor felhívja őt, valamint a vádlottat arra, hogy bizonyítási eszközeiket tizenöt napon belül jelöljék meg.

Nem tagadható azonban, hogy a terheltnek nem mindig áll érdekében az eljárás gyors befejezése. Ez esetben előfordul, hogy a védő az említett kötelezettségeit szándékosan elmulasztja.

A tényfelderítés egyik fontos módszere, az ügyfélegyenlőség elvén alapuló tárgyaláson a védő kihallgatási, illetve kérdezési joga.

A védő nem törvényes védekezési eszközt nem alkalmazhat, és erre köteles a terhelt figyelmét is felhívni. Ezenfelül – a kifejezett jogszabályi rendelkezések mellett – a védőnek az ügyvédetikai szabályokat is tiszteletben kell tartania, tehát magasabb követelményeket lehet vele szemben támasztani, mint a terhelttel szemben.