+3670 703 8837 info@webugyved.com

„Az internet nem jogmentes terület” – mondta ki az Alkotmánybíróság a május végi, komentelésről, illetve az ezzel kapcsolatos felelősségről szóló határozatában. A határozat nyomán ismét előtérbe kerül az internettel, annak szabályozásával összefüggésben számos olyan probléma, amelyeket a jogilag nehezen megfogható, vagy akár megfoghatatlan jelzővel illethetnénk.

Terület – mű – felhasználás

Míg a jogi szabályozás, a jogrendszer természetéből fakadóan területi jellegű és területi hatályú, az internetet nem lehet területileg elkülönülten kezelni, mivel a hálózaton megvalósuló cselekmények nem ismernek országhatárt és az esetek nagy számában időben sem választhatóak el egymástól. Itt valóban minden egyszerre történik, mindenhol.

Szerzői jogi szempontból ez azt is jelenti, hogy komoly átalakuláson ment keresztül mind a mű, mind a felhasználás fogalma, a technológiai fejlődésnek köszönhetően. A digitalizálás miatt a művek lehetséges formátumait, adathordozóit kimerítően felsorolni egy jogszabályban immáron lehetetlen, ami pedig a felhasználást illeti: “Az Internettel a felhasználások egyes szakaszai úgy egymásba fonódnának, hogy nehéz megállapítani, melyek legfeljebb technikailag önállóak és melyek jelentenek már egy külön műélvezetet (annak lehetőségét), tehát melyek független felhasználások.” /Gyertyánfy Péter/.

Jól jellemzi a fenti problémát a kétezres évek elejének jogalkotási folyamata, amikor a WIPO-Egyezményekben, majd Uniós szinten is kibővült a felhasználási módok felsorolása – ezt ültettük át később mi is hatályos szerzői jogi törvényünkbe. Ekkor bővült ki a többszörözés és terjesztés, mint felhasználási mód fogalma az ún. „lehívásra hozzáférhetővé tétel”-lel, ami gyakorlatilag egy műnek az előre meg nem határozható számú személy általi, szabadon megválasztott időpontban és helyen történő letöltését fedi le. A szabad felhasználás körébe pedig bekerült a gyorsítótárolás (caching), mint olyan felhasználási mód, amely kizárólag az előbbi, jogszerű felhasználási módhoz szükségszerűen kapcsolódó, technikai jellegű felhasználás.

A torrent és hasonló módszerek elterjedésével azonban ismét szükségessé vált az említett kategóriák jogi szempontú újragondolása. A téma régóta napirenden van az egyes országok törvénykezése előtt, látni kell azonban, hogy ezekre a felhasználási módokra egységes jogi kategóriát létrehozni szinte lehetetlen – ha pedig mégis sikerül, rövid idő kell hozzá, hogy olyan más felhasználási mód alakuljon ki, amely ismét egy újabb, a meglévő jogi szabályozásba nem illeszkedő felhasználásnak tekintendő.

Mindenki mindenkinek mindenkitől

A torrent egy egyenrangú számítógépek hálózatából álló, ún. peer-to-peer (P2P) protokoll, nincs központi szervergép, ahonnan a fájlok letölthetőek, hanem minden felhasználó letöltő (leecher) és feltöltő (seeder) is egyben. A fájl, vagy annak egy szelete így minden olyan felhasználótól letölthető, aki már rendelkezik azzal – a központi szervergép pedig csak annyit „mond meg” a letöltőnek, hogy melyik másik felhasználónál találja meg a keresett fájlt. Fájlt említettem, holott a torrent technológiával nem magát a művet – filmet, zenét, programot – töltjük le elsőként, hanem egy speciális torrent fájlt, amit egy külön kezelővel nyitunk meg a számítógépünkön és ezzel tudjuk a teljes fájlt letölteni. Bár szerverre valóban nincs szükség a rendszer működéséhez – mivel a fájlokat nem a szerver tárolja -, a működéshez kell egy központi információforrás, amely tartalmazza, hogy melyik fájlt honnan – melyik másik felhasználó gépéről – tudjuk letölteni. Ezt a központi forrást – szervert – trackernek nevezik, ami előbbieken túl a torrent oldalak üzemeltetésére, fórumozásra, véleményírásra, reklámozásra is használatos.

Jövedelemszerzést közvetve sem szolgál?

A 2012. évi C. törvénnyel elfogadott büntető törvénykönyvünk némiképp átalakította a szerzői jogi jogsértések rendszerét. A „torrent-klauzula” indokolása szerint „A törvénynek nem célja igazolni e rendszerek működését, ugyanakkor a büntetőjog, mint végső eszköz szempontjából indokolatlannak tűnik a nem jelentős mennyiségű szerzői mű vagy kapcsolódó jogi teljesítmény vonatkozásában megvalósuló, személyes célokat szolgáló felhasználások tömeges kriminalizálása.”

A torrent-klauzula szerint nem büntethető szerzői jogi jogsértés miatt az, aki a jogsértést többszörözéssel, vagy lehívásra hozzáférhetővé tétellel követi el akkor, ha cselekménye jövedelemszerzést közvetve sem szolgál. Szakértők szerint ugyanakkor, ha a letöltésnél meg is állapítható a személyes, magáncél, a feltöltésnél ez már problémás, ugyanis a feltöltés engedélyezése az Szjt. szerint a szerző kizárólagos joga, ennek hiányában pedig minimum a feltöltő által meg nem fizetett jogdíj már jövedelemnek tekinthető.

A legnagyobb hazai torrentoldal üzemeltetői nagyon figyelnek arra, hogy ne érhesse őket a haszonszerzés vádja, állításuk szerint reklámbevételeiket arra használják, hogy az oldallal kapcsolatos költségeiket fedezzék belőle.

Szabályozás vagy önszabályozás?

Mivel a trackernek hívott szervergép valójában csak annyit mond meg a felhasználóknak, hogy melyik másik felhasználónál találják meg azt a tartalmat, amit keresnek, így ha a rendőrök le is foglalnák a gépeket, semmit sem találnának. „Felhasználónevek meg email címek vannak, illetve egy darabig megőrizzük, hogy ki mit töltött le, de ezeket titkosítva tároljuk. Ráadásul akkora mennyiségről van szó, hogy a rendőrségnek nem lenne kapacitása ezt bíróság elé vihető állapotba hozni. Meg amúgy is, melyik bíró ítélne el valakit egy nicknév, egy email cím, illetve egy roccós pornó miatt?”

A torrentoldal üzemeltetői nem félnek: amellett, hogy ők maguk nem tárolnak és osztanak meg tartalmakat, a bizonyítás nehézségeiben és a rendőrség munkatempójában is „bíznak”. Ellenben nyitottak az önszabályozás irányába: többször is megkeresték már az Artisjust, hogy egyfajta átalánydíjas konstrukcióban állapodjanak meg, megoldás azonban nem született. Emellett közvetlenül a jogosultakkal is kapcsolatban állnak: több filmforgalmazóval és szoftverkészítővel van élő megállapodásuk, miszerint nem teszik közzé a tulajdonukban álló tartalmakat egy bizonyos ideig (pl. a dvd-kiadás megjelenéséig).

Az USA-ban külön törvényt alkottak a digitális szerzői jogok elleni fellépésre, ez az 1998-ban beiktatott DMCA (Digital Millenium Copyright Act). A törvény alapján működik a CEG-TEK International nevű szervezet, amelynek célja hatékonyan fellépni a szerzői jogi- és védjegyjogosultak védelme érdekében különféle, professzionális módszerek alkalmazásával.

2012-ben hazánk is aláírta az ACTA-t, azaz a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodást (Anti-Counterfeiting Trade Agreement). A megállapodásról 2007 óta folytak nem nyilvános tárgyalások nemzetközi szinten, azonban nem valamely világszervezet összefogásával, hanem csupán államközi-kormányközi szinten. A megállapodás egyik célja az internetes szerzői jogi jogsértések visszaszorítása, illetve a bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés, egy, az Interpolhoz hasonló nemzetközi rendőrségi szervezet útján. Bár az ACTA nem hozott változást a magyar jogrendszerben, többen is bírálták az egyeztetések titkosságát, illetve csatlakoztak a nemzetközi méretű – emberi jogok és szabadságjogok védelmében fellépő – demonstrációkhoz.

Ahogy a svédek csinálják

Nem véletlen, hogy a Spotify és az Epidemic Sound nevű cég is Svédországból, svéd tulajdonosi háttérrel indult el. A Spotify a torrent-technológiákhoz hasonló elven működik, ahol minden Spotify felhasználó rendelkezik egy gyorsítótárral, ezt a gyorsítótárat pedig a rendszer központi szervere is használja az egyes felhasználók kiszolgálása érdekében. Míg a Spotify célja a magán felhasználók kiszolgálása azzal, hogy másolásvédelemmel ellátott tartalmakat tesz elérhetővé ún. „Freemium” elven (a lemezkiadók engedélyével), az Epidemic Sound az Artisjus „versenytársa” kíván lenni akként, hogy bővebb repertoárral és mérsékeltebb jogdíjakkal igyekszik magához vonzani a felhasználókat.

A svédek hisznek abban, hogy az emberi kultúra termékei közösek, az azokhoz való egyenlő hozzáférést mindenki számára biztosítani kell. Európai parlamenti képviselőjük, Amelia Andersdotter a Svéd Kalózpárt jelöltjeként nyert mandátumot és munkájának jelentős részét szerzői jogi kérdések, a szabad felhasználásért való harc teszi ki.

Európai Unió

Az Európai Unió vezetői is belátták, hogy a hatályos szerzői jogi szabályozás már nem felel meg a digitális felhasználás kihívásainak, továbbá – kritikusaik szerint – erősen elfogult a szórakoztatóipar és a nagyvállalatok irányában. Álláspontjuk szerint ugyanakkor azt is észre kell venni, hogy már nem a szerző, hanem a mű áll a középpontban, egy-egy zene napok alatt milliárdos népszerűségre tehet szert függetlenül attól, hogy ki az alkotó, kik állnak a mű létrehozása mögött (nézzük csak meg például az ismeretlen koreai előadó művét, a Gangnam Style-t).

Az Unió Bizottsága idén januárjában széleskörű konzultációt kezdeményezett: összeállítottak egy 80 pontból álló kérdéssort, amelyet mindenki – állampolgár, vállalat, szervezet – kitölthetett és elküldhetett, így élve vélemény-nyilvánítási és beleszólási jogával az EU döntéshozatalát illetően. Amelia Andersdotter honlapján külön leírással segítette a vele egyetértőket a kérdőív kitöltésében – megadva azokat a válaszokat, amelyek az internet szabadságára fókuszálnak.

A konzultáció lezárult, a Bizottság július elejére ígérte nyilvánosságra hozni új szerzői jogi akciótervét. A dokumentumot kíváncsian várja az egész szakma és magam is: véleményem szerint azonban a felvetett problémákat csak egy hatékony önszabályozás és a másik egyén érdekeinek, az érdekek összefüggésének felismerése oldaná meg. Az internet lenne így az első ilyen: ha itt sikerül, talán a társadalmi viszonyok más területén is elindulhat egy változás a túlszabályozás-önérdek felől a közösségi érdekek és az önszabályozás irányába.