+3670 703 8837 info@webugyved.com

Ez a bűncselekmény viszonylag új a Btk-ban, így bővebb magyarázatot igényel, figyelemmel arra is, hogy szubszidiárius tényállásról van szó, azaz csak akkor állapítható meg az elkövetése, ha más, súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg.

A bűncselekmény jogi tárgya az emberi méltóság, amely az Alaptörvény II. cikke szerint sérthetetlen s ahhoz minden embernek éppen olyan joga van, mint az élethez.

A bűncselekménye passzív alanya csak természetes személy lehet. A közvetlen sértettek köre azonban azokat a természetes személyeket öleli fel, akik “kiszolgáltatott élethelyzetben” vannak. A törvény nem ad értelmező rendelkezést arra, hogy a kiszolgáltatottság alatt mit kell érteni, ezért annak hétköznapi nyelvi jelentéstartalmát kell alapul venni. A kiszolgáltatottság bármilyen okból származhat, de annak a külső szemlélő számára egyértelműen felismerhetőnek kell lennie.

A törvény kiszolgáltatott élethelyzetet kíván meg. A helyzet a külső és belső viszonyok, körülmények összessége, amelyhez képest az élethelyzet több, mert az előbbieknek tartós állapota. Így idetartozik például valakinek a társadalomban elfoglalt hátrányos helyzete, amely körülmény előidézheti a kiszolgáltatottságot.

A törvényhelyhez fűzött és megismerhető jogalkotói szándék szerint “a kiszolgáltatott helyzetben levő személyek (pl. a hajléktalanok vagy szociálisan súlyosan hátrányos helyzetben levő más személyek) lényegében “szórakozásból” történő megalázása, a méltatlan helyzetek felvételeken történő rögzítése az állam által nem tolerálható. A társadalmi viszonyok megváltozása olyan újabb, káros jelenségeket hozott felszínre, amely indokolja a védelem körének kiterjesztését. Ezen magatartásokra büntetőjogi szankció megalkotása indokolt.”

A bűncselekmény alanya bárki lehet. Az elkövetési magatartás a kiszolgáltatott élethelyzet kihasználásával, a passzív alany arra rábírása, hogy magát megalázó magatartást tanúsítson. A rábírás ténylegesen felbujtói tevékenység, de az a sajátos vonása, hogy a felbujtott személy a megalázó magatartást saját magával szemben fejti ki. A passzív alany az elkövető rábíró tevékenységének hatására dönt úgy, hogy – saját méltóságát sértve – magát megalázó magatartást tanúsítson. A rábírás célratörő magatartást jelent, és megvalósulhat rábeszéléssel, kéréssel, felszólítással, de mindenképpen olyan módon, ami a passzív alanyt az önbecsülésével ellenkező cselekvésre vagy valamilyen passzív viselkedésre indítja. Mivel a rábírás a kiszolgáltatott élethelyzet felismerésén alapuló megalázó magatartás kiváltására irányul, csak egyenes szándékkal követhető el. A cselekmény tényállásszerű, ha az elkövető mindent megtett, hogy a kiszolgáltatott helyzetben levő személyt a magát megalázó magatartásra késztesse. Ebből következően a bűncselekmény a rábíró magatartás kifejtésével befejezetté válik. Az eredménytelen rábírás fogalmi előkészületi magatartást valósíthat meg, amelyet a törvényhely nem rendel büntetni.

A kiszolgáltatott személy megalázása szubszidiárius tényállás, amelyet a törvényhely “ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg” fordulattal tesz egyértelművé. A bűncselekmény elbírálása számos elhatárolási problémát okozhat, különösen a kényszerítéssel, zaklatással, rágalmazással, testi sértéssel összefüggésben – ezekkel a kiszolgáltatott személy megalázása halmazatban nem állhat.