+3670 703 8837 info@webugyved.com

November 9. napja a németek számára több szempontból is fontos dátum, egyebek mellett tegnap ünnepelték a berlini fal leomlásának 25 évfordulóját.

Angela Merkel kancellár az ünnep alkalmából tartott beszédében kiemelte, hogy ez a nap egyben a felelősség napja is népe számára: 1918-ban II. Vilmos lemondásával ezen a napon ért véget a német császárság története és az első világháború négy “rettenetes éve”, 1923-ban Adolf Hitler ezen a napon próbálta megdönteni a weimari köztársaságot, 1938-ban pedig éppen november 9., a kristályéjszaka néven elhíresült zsidóellenes támadás-sorozat indította el a holokausztot.

A Berlint – és egyben Németországot – kettéválasztó fal 1961-ben épült fel, elvágva ezzel egymástól a szocialista Keletet és a demokratikus Nyugatot. Az akkori politikusok a keletről érkező menekülthullám akadályozásával indokolták a fal szükségességét. A fal teljesen körülvette Nyugat-Berlint, 155 km hosszúságban, magassága majdnem mindenhol elérte a két métert és a tetejét szögesdróttal is védték. A falon 12 átkelőhely maradt meg, amelyet katonák őriztek – korabeli beszámolók szerint az egyik legszigorúbban őrzött határvonal volt.

A váratlan határzárás Berlin lakosságát mindkét oldalon sokkolta. Családok tagjai kerültek a kordon ellenkező oldalaira, százak nem tudtak eljutni a munkahelyükre vagy rokonaikhoz. Az első órákban a határszakaszokon és a lezárt korábbi átkelőknél emiatt viták alakultak ki és atrocitások történtek. A Berlin közepén húzódó műszaki zár bénítólag hatott mindkét városrészre. Megszakadtak a város egységét addig biztosító közlekedési kapcsolatok. Nyugat-Berlinben ideiglenes munkaerőhiány lépett fel, az NDK pedig fontos valutabevételi forrástól esett el. A berlini fal 28 éves fennállása jelentősen átrendezte Berlin népesség- és gazdaságföldrajzát, a város régi kettéosztottsága még ma is feltűnik annak, aki először jár ott.

A szocialista Kelet-Berlinben – ahogy más szocialista országokban – jellemző lett a mindent átitató politika, egymás megfigyelése, a félelem a besúgóktól. A Stasi – Staatsicherheit – Állambiztonsági Hivatal – mindig és mindenütt jelen volt, úgy az iskolában, mint akár egy színházi előadáson. A Das Leben Der Anderen (Mások Élete) című díjnyertes német film rendkívül jellemzően mutatja be a korabeli német helyzetet. A film főhőse a Kelet-Németországban elkövetett öngyilkosságokról ír szamizdatot egy nyugati lap számára, kiemelve benne, hogy ebben a – hivatalos statisztikákban közzé nem tett – számadatban csak hazánk előzi meg a szocialista Németországot. A keletnémetek erős kapcsolatokat ápoltak hazánkkal, legkedveltebb üdülőhelyük a Balaton volt és tőlünk is sokan jártak ki dolgozni, autót, egyéb árut beszerezni.

Miután Magyarország 1989. szeptember 11-én megnyitotta határait a nyugat-németek előtt, november 9-én ülést tartott a Német Szocialista Egységpárt vezetősége az utazással kapcsolatos törvényről, hiszen a magyar határnyitásnak csak úgy volt értelme, ha a falat is megnyitják. A döntést este, élőben közvetített sajtótájékoztatón Günter Schabowski párttag ismertette. A sajtótájékoztató lezárása után egy olasz újságíró azt kérdezte, hogy milyen könnyítések várhatók az NDK-állampolgárok utazása ügyében. Schabowski zavartan keresgélt a papírjai között, mivel emlékezett arra, hogy kapott erre utasítást. Kollégája segített neki megkeresni, majd felolvasta. A teremben mindenki döbbenten hallgatta, és próbálta értelmezni a hallottakat. Erre a hamburgi Bild riportere, Peter Brinkmann az intézkedések életbe lépésének idejéről érdeklődött, Schabowski ekkorra már eltette a szemüvegét, így pár másodpercig tanácstalanul forgatta papírjait, majd a következő választ adta:

„Ismereteim szerint ez érvénybe lép… igen, azonnal.”

A tévék előtt ülő NDK-polgárok ezrei indultak meg a berlini határátkelőhelyek felé, ahol egy órán belül hatalmasra nőtt a tömeg. A határőrséget ekkor még nem tájékoztatták, mivel a határozat csak másnap 4 órától lépett volna életbe, Schabowski tehát hibázott a bejelentésekor (ennek köszönheti, hogy nevét megőrizte a történelem). Az átkelőknél a feszültség egyre nőtt, a tömeg skandálással követelte a határ megnyitását. A tömegnyomás azonban odáig fokozódott, hogy 23 órakor a Bornholmer utcai átkelőnél megszüntették az útlevelek ellenőrzését, felnyittatták a sorompókat és átengedték a tömeget Nyugat-Berlinbe. Pár nap elteltével a mindkét oldalról érkező németek vésővel, csákánnyal és puszta kézzel kezdtek hozzá a fal lerombolásához.

A fal leomlása fontos jelkép lett egész Európa történelmében. Példaértékű, ahogyan a németek a múltjukat kezelték és kezelik: a Stasi megfigyelései aktáit megnyitották, abba bárki betekinthet és megtudhatja, ki, vagy kik figyelték és szállítottak róla jelentést a hatalomnak. A Szocialista Egységpárt felbomlott, vezetőjét, Erich Honeckert pedig hivatalosan is felelősségre vonták.

Ez az, ami nálunk, Magyarországon nem történt meg, az ÁVH-s akták nagy része a mai napig államtitkot képez, országunk vezetői pedig nem egyszer a volt szocialista pár emberei közül kerültek ki a rendszerváltást követően is.

A berliniek a fal egy részét megtartottát, emlékül és emlékeztetőül az utókor számára – azt sok helyen graffitik díszítik.

Honecker az Északi Tengernél nyaral. Reggel elhúzza a függönyt és a Nap ragyogó sugarai köszöntik őt:
– Csodálatos szép jó reggelt kívánok neked kedves Erich! – Erre Honecker:
– Neked is csodálatos szép jó reggelt, kedves Nap!
Estefelé Honecker sétál a tengerparton és integet a lemenő Napnak.
– Dögölj meg, Honecker! – mondja neki a Nap.
– Mi ütött beléd Nap? Reggel még olyan barátságos voltál.
– Igen, de most már Nyugaton vagyok.