+3670 703 8837 info@webugyved.com

Sok kérdés érkezik hozzánk gyermektartásdíj témában is. Időről időre visszatérő probléma például, hogy mi a teendő akkor, ha a tartásra kötelezett csak minimális jövedelemmel, pl. segéllyel rendelkezik, vagy csak ennyit jelent be a bíróságnak? Valóban ezen összeg után kell akkor megfizetnie a tartásdíjat? Mai cikkünkben összefoglaljuk a tartásdíjjal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. 

A rászorultság vélelme

A kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell, mondja a Polgári Törvénykönyv. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem kell okiratokkal bizonyítani, milyen kiadások merülnek föl a gyermekkel kapcsolatban – elég arról nyilatkozni.

A rászorultság vélelme a gyermek nagykorúságának betöltése után is érvényesül – legfeljebb a huszadik életévének betöltéséig –, ha középfokú iskolai tanulmányokat folytat. Ez a szabályozás azért pozitív, mert a már nagykorú, de még középiskolás gyermek vonatkozásában egyértelművé teszi, hogy nem a nagykorú, továbbtanuló gyermek tartására vonatkozó szabályokat kell rá alkalmazni, hanem a kiskorúét.
A tartásdíj összege

A kiskorú gyermek tartására a szülő nemcsak a saját szükséges tartásának rovására, hanem annak korlátozásával is köteles – akár úgy, hogy bizonyos igényeiről, kiadásairól le kell mondania a gyermek érdekében.

Az új Polgári Törvénykönyvben már megszűnt a tartásdíjfizetésre kötelezett szülő százalékos marasztalása, azaz: ezentúl nem a kötelezett fizetésének meghatározott százalékában kell a díjat megállapítani, hanem egy meghatározott összegben, igaz, hogy ezt a kötelezett jövedelmének 15-25 százalékából kiindulva kell kiszámolni.

A gyakorlatban a tartásdíj igényről a perekben nyilatkozunk. Ekkor számszerűsítjük a gyermekkel kapcsolatos havi költségeket, lakáson át az étkezésig. A perekben saját jövedelmünkről is nyilatkozni kell.

Mi a teendő, ha a tartásra kötelezett nem akar fizetni és/vagy minimálbért vall be, vagy úgy nyilatkozik, hogy egyáltalán nincs jövedelme?

A bírói gyakorlat szerint ilyenkor meg kell vizsgálni, hogy mennyire lehet életszerű egy ilyen helyzet. A bírói gyakorlat több iránymutatást is tartalmaz a jövedelmét eltitkolni szándékozó, tartásdíjat fizetni nem akaró szülőtársakkal szemben, íme néhány:

A bírói gyakorlat szabályokat állított föl a munkanélküli, segélyben, vagy még abban sem részesülő szülő tartási kötelezettségével kapcsolatban is és kimondta, hogy „A kötelezettől elvárható olyan jövedelemszerző tevékenység folytatása, amelyből a minimális mértékű gyermektartásdíjat fizetni tudja.”

Előírta a bíróság annak a szülőnek a tartásdíj fizetési kötelezettségét, aki szociális járadékot jelölt meg egyedüli jövedelemként, 50%-os munkaképesség csökkenésére tekintettel. A bíróság kimondta, az ilyen szülő is köteles „úgy alakítani az életvitelét (pl. alkalmi munkák vállalásával), hogy gyermeke tartásához hozzá tudjon járulni”.

Pénzben is értékeli a bíróság azt a körülményt, ha a másik, különélő szülő a gyermek gondozásában nem vesz részt, a kapcsolatot nem tartja és a gondozással kapcsolatos minden feladat így a másik szülőre hárul. Volt olyan eset (és hálistennek egyre több ilyen ítélet van), amikor arra tekintettel írt elő többlet-tartásdíj fizetési kötelezettséget, mert a gyermek ellátását, gondozását egyedül az anya végezte, az apa nem is látogatta.

Kimondta a bíróság azt is, hogy egy szülőnek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy olyan jövedelemre tegyen szert, amelyből a kiskorú gyermek megfelelő tartását biztosítani képes.

Ha pedig a perben a tartásra kötelezett a jövedelmi körülményeiről nem nyilatkozik, felhívás ellenére sem, a bíróság azt egyéb adatokból állapítja meg és ezek alapján kötelezi fizetésre a felet. A bíróság több alkalommal megállapította, hogy akár „szórványos adatok” is alkalmasak a jövedelem megállapítására. A kiskorú terhére pedig nem lehet értékelni azt, ha tartásra kötelezett szülője a perben a jövedelmi viszonyairól nem, vagy nem valósan nyilatkozik, ez tehát a tartásdíj fizetésre kötelezésnek akadálya nem lehet.

Ugyanígy, a bíróság azt is köteles vizsgálni, ha a tartásra kötelezett által bevallott jövedelem és a tényleges életszínvonala között különbség van: nem lehet tehát arra tekintettel kisebb összegű tartásdíjat kérni, hogy a kötelezett minimálbérből él, ha közben köztudottan nagy házban lakik és BMW-t vezet – mint ahogyan azt egy konkrét eset is kimondta.
A tartás módja

A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében elsősorban a szülők megállapodása irányadó.
A szülők megállapodhatnak abban is, hogy a gyermekétől különélő szülő a tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. A megállapodás akkor érvényes, ha abban meghatározzák azt az időszakot, amelynek tartamára a juttatás a tartást fedezi, és azt a gyámhatóság vagy perbeli egyezség esetén a bíróság jóváhagyja.
Az ilyen megállapodás ellenére a bíróság akkor ítélhet meg tartásdíjat, ha az a körülmények előre nem látható, lényeges változása miatt a gyermek érdekében vagy valamelyik fél súlyos érdeksérelmének elhárítása miatt indokolt.

 

A nagykorú gyermek tartása:

Az a nagykorú továbbtanuló gyermek jogosult a tartásra, akinek tanulóévei folyamatosak, azokban nincs indokolatlan megszakítás, és aki nem érdemtelen. Az a nagykorú gyermek, aki indokolatlanul nem tartja a kapcsolatot a szüleivel, érdemtelennek minősül. Ám akármennyire is érdemes valaki, és bármennyire is folyamatosak a tanulmányai, az új Ptk. abszolút korlátként állítja fel, hogy 25 éves kor felett már nem igényelhető tartásdíj.

A Ptk. meghatározza, hogy mi minősül továbbtanulásnak. Ilyen az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges oktatás vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzés, valamint a felsőfokú szakképzés.

A továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény a tartásdíj fizetésére kötelezett szülőt – kérelmére – köteles tájékoztatni a tanulás fennállásáról vagy megszűnéséről.