+3670 703 8837 info@webugyved.com

Március 15-e nemzeti ünnepünk. 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a szabad sajtó első termékeit, a Nemzeti Dalt és a 12 pontot. De mit jelent ma a sajtószabadság? 

A Wikipédia szerint “sajtószabadságnak nevezik azt az állapotot, amikor a sajtó munkatársai maguktól, csupán saját szakértelmükre, tapasztalatukra és véleményükre hagyatkozva, külső befolyásoktól, fenyegetésektől és törvényi korlátoktól mentesen döntik el, hogy az általuk szerkesztett sajtótermékekben milyen tartalom jelenik meg.”

Magyarországon az Alaptörvény IX. cikke nevesíti a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát, eszerint:
“(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”

A sajtószabadság – legalábbis elvben – egyetemes érték és emberi jog. A Freedom House szerint “a szabad sajtó kulcsszerepet játszik az egészséges demokráciák fenntartásában és figyelemmel kísérésében: hozzájárul a magatartások számonkérhetőségéhez, a kormányzati munka minőségéhez és a gazdasági fejlődéshez. De ami a legfontosabb, a médiát érintő korlátozások gyakran korai jelei annak, hogy a kormányzat a demokrácia egyéb intézményeit is támadni szándékozik.”

A szabad sajtójú országokban sem abszolút a sajtó szabadság, mert az egyébként szabad sajtóval rendelkező országokban is akadnak olyan vélemények, amelyeknek a sajtóban való hangoztatása nem megengedett. Az Európai Unió számos országában tilos például a holokauszttagadás, vagyis annak a véleménynek a hangoztatása, hogy a holokauszt nem történt meg, vagy ha meg is történt, mértéke kisebb volt, mint amit a történészek többsége valósnak tart. Az uniós jog a gyűlöletre uszítást is tiltja a sajtótermékekben, az Egyesült Államokban ugyanakkor elképzelhetetlennek tűnik a sajtószabadság ilyen irányú korlátozása. Litvániával együtt Magyarország is korlátozza az „önkényuralmi jelképek”, köztük a sarló és kalapács ábrázolását a sajtóban, miközben ez a szimbólum a szomszédos Ausztriában a címer része. A magyar választási törvény „kampánycsend” címén tiltja azt, hogy a sajtó politikai véleményeket fogalmazzon meg illetve ilyenekről tudósítson a választás napján, a szavazás befejeztéig.

A legtöbb fejlett demokratikus hagyományokkal rendelkező országban nem tekintik állami feladatnak a hírlapok megjelentetését, és visszásnak tűnne az, ha a kormány vagy a hatalmon lévő párt újságot jelentetne meg (az ilyen sajtótermék nem számítana szabadnak és függetlennek).

A sajtószabadságnak vannak direkt és indirekt korlátai is. Direkt korlátok azok, amikor valamilyen nemzeti jogszabály határozza meg, hogy mi jelenhet meg a sajtótermékekben, ennek legdurvább formája az állami cenzúra. Indirekt korlátozásokból ugyanakkor ennél jóval több van, ilyen lehet például az, amikor az újságíró nem meri leírni, a sajtótermék pedig nem meri megjelentetni az adott hírt, cikket, vagy ilyen lehet az is, amikor bizonyos szerkesztőségben hallgatólagos, vagy kimondott elvárások vannak érvényben arról, hogy kiről, mit, milyen hangnemben lehet közölni.

Az internettel, az információs társadalom kialakulásával sokak szerint a média vált a negyedik hatalmi ággá. Épp ezért, a sajtószabadság mint érték megőrzése és fenntartása napjainkban különösen fontos. Nem véletlen, hogy a média befolyásolásával választásokat lehet megnyerni, vagy épp elveszíteni és az sem véletlen, ha a kormányzó pártok igyekeznek rátenni kezüket meghatározó sajtótermékekre. Ilyen környezetben az etikus média szakember számára még nehezebb függetlenségének, szabadságának megőrzése, főleg, ha megélhetése függ attól, melyik oldalra áll.

Légy tájékozott, olvass a sorok között és kérdezz, ha nem értesz valamit! Véleményed, kritikus hozzáállásod demokratikus alapérték!