+3670 703 8837 info@webugyved.com

Rendőri túlkapás – nem is olyan ritka eset, erről számolt be nemrég egyik ügyfelünk a Jogi Fórumon. Írását, annak tanulságos volta miatt, változtatások nélkül adjuk közre. 

“Név: Tomi, a párom neve Petra.

I. Röviden az ügy: apámhoz költöztem egy időre, de javarészt a barátnőmnél tartózkodtam. Apám alkoholista, a gyógyszereire iszik, 6 évig gyerektartást sem fizetett, 2 és fél éves koromban hagyta ott anyámat egy másik nőért. Azzal szétment mostanra, de lett egy gyereke tőle is. Apám lefűrészelte a zárat a bejárati ajtóról jobb pillanatai egyikén. Nem érdekelte, hogy értékeket tartok a szobámban. Apámnak eltűnt a telefonja. És engem jelentett fel hogy elloptam. Tudni kell hogy a “volt párja”, az az erkölcstelen nő vissza akarja magát édesgetni apámhoz, ezt ő maga mondta. Ha én ott vagyok a házban, akkor pedig nem fér el, nem tud visszajönni kénye kedve szerint. Neki volt szabad bejárása a házba. Apám miatt ki kellett költöznöm szeptember 1-én. Gyanítom, hogy mindvégig az volt a céljuk, hogy a cuccaimmal együtt hagyjam el a házat.

A PROBLÉMA AZ, HOGY AZ ELTŰNT KÉSZÜLÉK A PÁROM, PETRA SIM-KÁRTYÁJÁVAL AKTIVÁLVA LETT, miután eltűnt. DE EZ lehetséges is, mivel nekem nem volt sim-kártyám a telefonomban, ezért Petrától kértem el az övét. DE az nano sim, nekem pedig micro sim kellett volna, így nem fért bele az én készülékembe. Petra nem igényelte, mert sim nélkül is tud netezni. ÍGY ÉN a gépházam tetején tartottam, és egy cetlin ott volt kiírva a pinkódja is a környéken. Volt, hogy 5 napig nem jártunk a házban és a párom sim-kártyája (amikor a házban jártam) a helyén volt, a gépház tetején. Apám telefonját meg a konyhaasztalon láttuk utoljára. Azóta Petra már visszatette a saját telefonjába és a mai napig használja.

II. A páromat behívták kihallgatni “tanúként”, persze idézés sehol. A nyomozó olyan bunkó és egyből azt kérdezi, hogy hol a telefonkészülék, hova tette. Meg hogy én hol lakom, én mire költöm a pénzt, nekem honnan van pénzem. Úgy kezelték, mintha én is, meg ő is bűnöző lenne. Azért hallgatták ki, mert az ő sim-kártyájával aktiválva lett apám telefonkészüléke, miután eltűnt. Petra elmondta, hogy nekem kölcsön adta, de vissza is kapta, amint kellett neki (házkutatást is végeztek náluk, persze nem találtak semmit). Sérelmezem a párom kihallgatását, és hogy undorító stílust enged meg magának a nyomozó.

Engem sokszor követtek, apám pedig kamerával figyelte meg a lépcsőházat, hogy kivel megyek elvinni az ottmaradt cuccaimat (nem tudom ez mennyire szabályos, szerintem az ott lakók közül senki sem örül neki/ örült volna neki, HA tudja, hogy az első emeleten lakó személy megfigyeli őket. Tudtommal 2/3-os közgyűlési engedély kell, ha valaki meg akarja figyelni a lépcsőházat, és a felvételt csak vagyonőr tekintheti meg, de a bölcs nyomozó szavamba vágott, amikor ezt megkérdeztem és azt mondta, ehhez nem kell semmiféle engedély.)

III. Egyik napon utánam jött a nyomozó az utcán, és azt mondta menjek vele kihallgatásra. Kérdeztem, hogy hol az idézés, és azt mondta, előállít és bilincsben visz be, ha nem megyek. Nem tudom mennyire szabályos, így vinni valakit “tanú”-ként kihallgatni.
A rendőrségen 4x kéredzkedtem ki mosdóban, a nyomozó egyszer sem mutatta meg hol van. És több ízben sértegetett, le is buzizott egyszer.
Nem adták a tudtomra, hogy gyanúsított vagyok-e az ügyben, vagy nem. Vagy hogy ki a terhelt, vagy ki jelentett fel. Csak az egyik rendőr száján csúszott, ki hogy valakit a saját apja nem jelentene fel, stb. stb. Ebből tudom, hogy apám tette a feljelentést.
A nyomozó elvette a táskámat és telefonomat, azzal fenyegetett hogy lefoglalja. A táskámban nem találta meg, amit keresett (a lopott készüléket). A telefonomat ki akarta nyitni, de ebben nem működtem együtt… elmondtam, hogy olyan képek vannak rajta rólam és a páromról, amiket nem szeretnénk, hogy bárki megnézzen. Erre azt válaszolta, hogy majd feltörik Budapesten, és akkor sajnos meg kell nézniük, azokat a képeket is. Mivel értek az informatikához, tudom, hogy lehetetlen feltörni, úgy hogy az adatok rajta maradjanak, ezért hagytam, hogy tovább kötekedjen.

Egy tanúnak elvesszük a táskáját, hogy megnézzük benne van-e lopott készülék és úgy bánunk vele, mintha bűnöző lenne?

Olyanokkal fenyegetőzött, hogy édesanyám nyakába akaszt 5 évet hamistanúzásért, holott vele csak egyszer beszélt és akkor sem kihallgatás keretében. Illetve, élek a szavaival. “Átírom a tartózkodási helyed, hogy új lakcímkártyát kelljen csináltatnod”.

A “tanú”vallomásomban a következőket vallottam: XY Petra a barátnőm. Augusztus közepe táján odaadta nekem a sim-kártyáját. Az én készülékemben nem lett üzembe helyezve, mert nem működött vele. A sim-kártyát a gépházam tetején tartottam, legalább 1 hétig ott volt. Többnyire Petráéknál tartózkodtunk. Petra azóta már használja saját kártyáját. Apám telefonját a konyhaasztalon láttuk utoljára. Többet nem tudok az üggyel kapcsolatban.

A vallomásom lapjára azt írta a nyomozó, hogy nem állok rokoni kapcsolatban a sértettel. Amikor ezt szóvá tettem, hogy ez nem igaz, akkor ismét személyeskedett. Pedig a sértett az gondolom apám, és az apa-fiú az rokoni kapcsolat szerintem. Ezt áthúztam és kijavítottam.

Azt szeretném kérdezni, hogy kérjek-e vallomás-kiegészítést, amiben elmondanám, hogy apám alkoholista, gyógyszerre iszik és lefűrészelte a zárat. A volt párja vissza akar hozzá menni, és már nem lett volna elég hely. Vagy ezt akkor tegyem, ha esetleg már gyanúsítottként hívnak vissza. + A ZÁR LEFŰRÉSZELÉSÉNEK IDEJÉN NEKEM ELTŰNT 10EZER FORINTOM ÉS AZ E-PAYMENTSES MASTER CARDOM.

IILLETVE nem tudom, hogy mit tehetek, hogyha “tanúként” hallgattak, ki de mégis folyamatosan vádaskodtak, úgy érzem egyértelműen ellenem folyik a nyomozás. Úgy tudom kötelessége a rendőrségnek minél előbb gyanúsítani. Mert ez így hivatali visszaélésnek tűnik. Hogyan tudnám érvényesíteni a jogaimat.

ÉS mit tehetnék a kamerafelvétel (ami egyébként irreleváns) ügyében, amin jogtalanul megfigyelt apám engem a lépcsőházban?

ÉS végezetül az aljas és a hatóságok hírét rontó nyomozó ellen hogyan érvényesíthetném a jogaimat, mivel sértve érzem magam.”

 

Íme egy tanulságos történet arról, miért ne menjünk soha ügyvéd nélkül a rendőrségre, akkor sem, ha “csak” tanúként hívnak be.

Beidéztek? Kérj segítséget!