+3670 703 8837 info@webugyved.com

Két évvel ezelőtt, 2013. májusában az addig ismeretlen Edward Snowden nyilvánosság elé lépett és leleplező tényeket között az amerikai NSA (National Security Agency) által végzett lehallgatásokról, az állampolgárok engedély nélküli megfigyeléséről. 

A leleplezéskor még csak 29 éves Snowden fiatal kora ellenére már komoly kém múltat tudhatott magáénak. Annak ellenére, hogy az érettségit csak esti kurzuson sikerült megszereznie, 2007-től már a CIA alkalmazásában áll mint számítástechnikus (itt kapott kémkiképzést is), 2009-től pedig a Dell és Booz Allen cégek vezető programozója. A Booz Allennél dolgozik akkor is, amikor felfedi a titkos információkat – a cég az NSA hivatalos partnere. Snowden mint menedzser ún. PrivAcc (private access) hozzáféréssel, azaz a legmagasabb szintű hozzáféréssel rendelkezik az NSA minden belső iratához, a műveletekről készült jegyzőkönyveket, terveket és az egyes megfigyelt személyek adatait (metaadatait) is beleértve. Ez a hozzáférési jog lehetővé teszi számára, hogy indokolás nélkül bármikor, bármilyen dokumentumot vagy adatot megismerjen a cégen belül. Más dolgozók ettől sokkal korlátozottabb hozzáféréssel bírnak, 4 különböző szintű hozzáférés van érvényben a cég dolgozóinál, Snowden pedig a legmagasabb, a 4. szintű hozzáféréssel rendelkezett.

Edward Snowden nem egy hagyományos „whistleblower”, azaz „szivárogtató”, az ő leleplezése tudatos és hosszas tervezés eredménye, arcát és személyét a kezdettől fogva vállalni kívánta a nyilvánosság előtt. Mint vezető programozó, nagyon is tisztában volt azzal, mennyi mindent kockáztat ezzel a tettével, de ő nem a következményektől, inkább attól félt, hogy lebukna, még mielőtt véghez tudná vinni tervét. A nyilvánosságra hozatalt így óvatosan, minden lépést gondosan előkészítve kezdte meg.

2012 végén álnéven, emailben vette föl a kapcsolatot a tekintélyes brit napilap a The Guardian amerikai riporterével, Glenn Greenwalddal. Greenwald nemcsak a Guardiannak, hanem a New York Times-nak és több más neves lapnak is dolgozott, illetve emberi jogi és alapjogi ügyvédként is ismertté vált – ezért kereste föl először őt Snowden. Snowden a leveleiben „Citizenfour”-nak nevezi magát, azonban túl bonyolult és nehezen követhető titkosítási manővereket kér Glenntől, aki ezeket alig tudja értelmezni és alkalmazni, így a bizonyítékok átadása ekkor még nem történik meg.

Snowden ezután Laura Poitras-hoz, az ismert dokumentumfilm rendezőhöz fordul. Laura már két filmet is készített a 9/11 utáni amerikai állapotokról, a félelemről, megfigyelésekről, illetve Irakban is forgatott. Utóbbi miatt számos inzultus érte a hatóságok részéről, ezért 2012 óta Németországban él.

Snowden jól választott, mindkét médiaszemélyiség szívesen áll ki nagy sztorik mellett, a sztori érdekében pedig akár kockáztatni is hajlandóak. Snowden ezután – az NSA szerveréről lementett tekintélyes mennyiségű adatokkal együtt – Hongkongba utazik, ott szállodai szobát bérel. Itt kezdődnek el az interjúk vele, valamint itt készíti róla Laura Poitras a Citizenfour c. dokumentumfilmet.

Miért pont Hongkong? Bár a város Kína része, rendelkezik önálló jogokkal számos területen, emellett fontos kereskedelmi, üzleti és turisztikai központ is. Hongkongnak van ugyan kiadatási egyezménye az USA-val, azonban a kérdéses időszakban azt épp az ottani legfelsőbb bíróság vizsgálta felül. A felülvizsgálat időtartamára „moratóriumot” hirdettek, azaz kijelentették, hogy a menedékkérők a vizsgálat lezárultáig Hongkongban maradhatnak.

Snowden nem szólt otthon senkinek, hogy hová készül. Barátnőjének csak egy cetlit hagyott „munkaügyben elutaztam” szöveggel, majd repülőre szállt és meg sem állt a hongkongi szállodáig. Itt a riporterek 8 napon át napi 20 órában beszélgettek vele, emellett elkezdték megírni és közzétenni is a sztorit.

Mi ez a sztori? Az, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA), amelynek létezéséről a kétezres évek elején az amerikai lakosság nagy része még csak nem is tudott, együttműködve több amerikai és külföldi telekommunikációs vállalattal, folyamatosan és valósidőben információkat gyűjtött az állampolgárok online és telefonos tevékenységéről. Az NSA-nak az USA legnagyobb telefontársasága, a Verizon, emellett a Google, a Youtube, a Skype, Yahoo és sok más online szolgáltató is adatokat adott át. Az NSA így szinte kivétel – és törvényi engedély – nélkül bármikor bárkiről megtudhatta, hogy az kivel beszélt telefonon, mikor, mennyi időt, hol volt ebben az időpontban, mit vásárolt, milyen internetes oldalakat nézett, kivel emailezett és mit. Ezeket az adatokat az NSA el is tárolta szerverein, a mai napig visszakereshetőek.

Nemcsak az USA-ban mentek végbe ezek a megfigyelések, de a világ számos más országában, Brazíliában, Nagy-Britanniában és az Európai Unió tagállamaiban is. Snowdennek hála derült ki az is, hogy az USA kémei lehallgatták Angela Merkel német kancellár beszélgetéseit. Emellett arra is fény derült, hogy épp Németországban van az a bázis, ahonnan a több ezernyi megfigyelő drónt útjukra indítják, szerte Európa országaiba.

Snowden nyomán már tudjuk, hogy egyiken sem vagyunk biztonságban, nincs érdektelen ember. Nem szükséges, hogy bűncselekménnyel, vagy terrorcselekménnyel gyanúsítsanak ahhoz, hogy lehallgasson, megfigyeljen bennünket a kormány. Nem Snowden az első – és nem is az utolsó -, aki ezekről a titkos megfigyelésekről információkat osztott meg a nagyközönséggel, színre lépése után több titkos forrás is követte.

Snowden a forgatás kezdetekor kihúzza a falból a szállodai szobában lévő telefon vezetékét, majd elmondja, hogy ezekbe a készülékekbe is be van már építve egyfajta Voip rendszer, amely szintén lehetővé teszi a lehallgatást – ezt csak úgy tudjuk elkerülni, ha a készülék nincs hálózatra kötve. A mobiltelefon csak akkor nem hallgatható le, ha kiveszik belőle az akkumulátort, azonban az újabb okostelefonok már erre sem alkalmasak, úgy vannak összerakva, hogy ne lehessen belőlük azt kivenni (ilyenek az Iphone készülékek is).

Snowden fontosnak tartotta névvel és arccal vállalni a kiszivárogtatást, sőt, azt kérte riportereitől, egyenesen az ő hátára rajzolják fel a célkeresztet, nem szeretne ugyanis senki mást bajba keverni. Másrészt, azért is akart színre lépni, mert úgy gondolta, ez még hitelesebbé teszi az általa előadottakat. Nincs titkos informátor, nem kell senki után kutakodni, nincs mit eltussolni, nem lehet hitelteleníteni, kiáll mindenki – az NSA és a kormány – elé is, „nincs titok, nincs titkos forrás, itt vagyok.”

Snowden a riport nyilvánosságra kerülése után Oroszországban kapott egy éves, majd meghosszabbított menedékjogot, előtte 48 napig nem hagyhatta el a moszkvai reptér terminálját. Eddig 27 országba adta be menedékjog iránti kérelmét, ügyében a WikiLeaks jogászai és több neves nemzetközi és emberi jogi ügyvéd is pro bono segítséget nyújt. Snowdent az USA kormánya kémkedéssel vádolja, ez egy olyan jogi kategória az Államokban, amellyel szemben szinte kizárt a védekezés, mivel nem veszi számításba a kémkedés célját (politikai, vagy gazdasági), nem ad kimentést és nem méri az okozott károkat sem. Snowden azt mondja, csak akkor hajlandó visszatérni az Államokba, ha biztosítják számára a fair tárgyalást.

Laura Poitras azóta is Németországban él, a portugálul nagyon jól beszélő Glenn pedig már korábban is Brazíliát tekintette lakóhelyének, tekintettel arra, hogy az amerikai családvédelmi törvény értelmében élettársa nem kaphatott letelepedési vízumot az USA-ba. Glenn partnerét, David Michael Mirandát is meghurcolták a hatóságok a riportot követően, órákat töltött egy reptéri fogdában. A Guardian szerkesztősége a brit kormány nyomására pedig kénytelen volt megsemmisíteni a Snowden által átadott adathordozót – tartalmával együtt.

Miért tette mindezt Snowden? Idézzük őt magát:

Emlékszem, milyen volt az internet, mielőtt még elkezdték volna megfigyelni. És soha az emberi történelem során nem volt semmi hozzá fogható azelőtt. Úgy értem, a világ egyik felén élő gyerekek folytathattak egyenrangú vitát, melyben mindenki ugyanúgy tiszteletben tartotta a másik véleményét, a témának a világ más tájain élő szakértőivel – bármilyen témában, bárhol, bármikor, mindig. És mindez ingyenes és korlátlan volt. Ezután láthattuk a dermesztő változását ennek a modellnek valami olyan irányába, ahol az emberek öncenzúrázzák a saját nézeteiket. És szó szerint azon viccelődnek, hogy a listán végzik, ha adományoznak egy politikai ügyre, vagy ha mondanak valamit egy beszélgetésben. Valahogy beépült a közgondolkodásba és viselkedésbe, hogy megfigyelnek minket. Csomóan mesélték nekem, hogy óvatosak, amikor beütnek valamit a keresőkbe, mert tudják, hogy elraktározzák a kereséseiket. Ez pedig erősen beszorítja a szellemi felfedezések határait. Én inkább kockáztatom a börtönt, vagy bármi más negatív következményt, mint hogy engedjem kockára tenni a szellemi szabadságom és azokét is, akikkel ugyanúgy törődöm, mint saját magammal. Nem mondom, hogy önfeláldozó vagyok, mert jó érzés a tudat, hogy teszek valamit az emberiség jobblétéért.”

Snowden jelenleg is Oroszországban él, már csatlakozott hozzá élettársa, Lindsay. A leleplező az emberi és adatvédelmi jogok érdekében végzett tevékenységéért több nemzetközi kitüntetést is kapott, a világ számos pontján szobrot állítottak neki. Fellépése óta a szivárogtatások nem álltak le, egyre több titkos NSA-forrás oszt meg adatokat a lehallgatásokról a nyilvánossággal.