+3670 703 8837 info@webugyved.com

A Kúria Családjogi Tanácsa a tartásdíj perek vizsgálatára joggyakorlat elemző csoportot állított fel. A csoportnak túlnyomórészt bíró tagjai voltak, ám a munkában részt vett egy államtitkár és egy ügyvéd is. A csoport közel 600 tartásdíjjal kapcsolatos ítéletet vizsgált meg, ennek során fontos megállapításokat és javaslatokat fogalmazott meg a tartásdíjjal kapcsolatos joggyakorlatot illetően. Az alábbiakban a joggyakorlat elemzés legfontosabb megállapításairól készítünk cikksorozatot, hetedik, befejező részünkben a természetbeni tartás, gondozás értékéről tudhattok meg többet. 

Mint korábban láthattuk, a tartásdíjjal kapcsolatos perekben mindkét szülő teljesítőképességét vizsgálnia kell a bíróságnak. Mivel a jövedelmi adatok vizsgálatáról a különélő szülő kapcsán már eleget szóltunk – és az ott írottak természetesen a gondozó szülőre is irányadóak -, egy másik tipikus és hasonlóan fontos jogszabályhelyre, mégpedig a természetbeni gondozás értékelésére szeretnénk felhívni a figyelmet.

Említettük már, hogy a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti a tartási kötelezettségét, míg a gondozó szülő természetben (ez persze nem jelenti azt, hogy a gondozó szülő ne költene pénzt a gyermekére, ahogyan azt sem, hogy a különélő szülő ne gondozhatná azt).

A természetbeni tartás a gyakorlat szerint pénzben nem fejezhető ki, hiszen jelenti mindazt a gondoskodást, felügyeletet, rendelkezésre állást, „24 órás szolgálatot”, amit egy kiskorú gyermek felnevelése jelent. A jelenlegi bírói gyakorlat szerint az ilyen természetbeni tartás nem, vagy nehezen forintosítható, ugyanakkor személyes véleményem szerint a háztartási vállalkozói szolgáltatások elterjedésével igenis meg lehet kísérelni ezeket összegszerűen is meghatározni. Például igen egyszerűen kideríthető manapság, hogy mennyibe kerül egy bébiszitter, egy takarító, vagy házvezető személyzet.

Tekintettel a természetbeni tartásra, amikor a bíróság a gyermek indokolt szükségleteit forintosítja, a Kúria szerint helytelenül jár el akkor, ha ezt az összeget megfelezi és a fele összeg megfizetését írja elő tartásdíjként. Ilyen esetben ugyanis a természetbeni tartás jelentősége teljességgel kiüresedik, így az újabb joggyakorlat szerint a gyermeki szükségletek forintosított részéből a különélő szülőnek értelemszerűen többet kell vállalnia, tekintettel arra, hogy a természetbeni tartást nagyobb részben a gondozó szülő vállalja.

Természetesen amennyiben a különélő szülő a gyermekkel olyan gyakran és mértékben tart kapcsolatot, melyből alappal feltételezhető, hogy a gondozási kötelezettségekből is kiveszi a részét, úgy ezt a bírói gyakorlat szerint szintén figyelembe kell venni a tartásdíj meghatározásánál.

Általános tévhit ugyanakkor, hogy a hosszabb időtartamú – mondjuk nyári – kapcsolattartások idejére a különélő szülő nem akar, vagy csak kisebb mértékben akar tartásdíjat fizetni. A bírói gyakorlat egységes ebben a kérdésben és kimondja, hogy a tartásdíj ilyen alapú csökkentésének soha, semmilyen körülmények esetén nincs helye!

A tartásdíj emellett nem a kapcsolattartás „ellenértéke”, a gyermek ugyanis nem árucikk, a tartásdíj fizetésével nem a gyermekkel töltött időt vásároljuk meg, vagy adjuk el, hanem a legalapvetőbb jogi és erkölcsi kötelességünknek (utódainkról való gondoskodás) teszünk eleget vele.

www.facebook.com/webugyved