A büntetőjogban az eredmény az a változás, amely – akár tárgyakban, akár személyekben – a bűncselekmény következtében jön létre. Az eredmény lehet valamilyen kár, sérelem, személyi sérülés, de büntetőjogilag értékelt eredmény lehet az is, ha valamilyen, jogszabály által elvárt változás nem jön létre (pl. a költségvetésbe a jogszabály által előírt befizetési kötelezettség nem teljesül).
A bűncselekménynek azonban csak olyan eredménye értékelhető jogilag, amelyet a Btk. ilyenként kiemel. Tehát amennyiben vannak olyan következményei egy adott bűncselekménynek, melyek a Btk-ban nem szerepelnek, azokat alapvetően nem lehet figyelembe venni, maximum súlyosító (vagy enyhítő) körülményként. Azaz például ha a szexuális erőszak sértettje a cselekmény után olyan depresszióba zuhan, hogy öngyilkosságot kísérel meg, ez a bűncselekmény eredményeként nem jöhet szóba.
Az eredmény szempontjából különbséget teszünk alaki (immateriális) és anyagi (materiális) bűncselekmények között. Az előbbiek törvényi tényállásában nem szerepel eredmény, a materiális bűncselekményeknél viszont az eredményt tényállási elemként (minősítő körülmény) szabályozza a törvény. A materiális bűncselekményeknek két alcsoportja van, egyik ilyen a materiális sértő, például az emberölésnél a más ember halála, vagy a bűncselekménnyel a vagyonban okozott kár a csalásnál. A másik alcsoport a materiális veszélyeztető bűncselekmények képezik, amelyek esetében a jogi, illetve az elkövetési tárgy veszélybe juttatását szabályozza tényállásszerű eredményként a törvény.
Ahhoz, hogy egy eredmény-bűncselekmény tényállásszerű legyen (azaz megállapítható legyen az elkövető felelőssége), szükséges azt is bizonyítani, hogy a cselekmény és az eredmény egymással ok-okozati viszonyban áll, azaz az eredmény (akár a materiális, akár a veszélyeztetés) nem jött volna létre az elkövető bűncselekménye nélkül.


