„Ha ártatlan, minek neki ügyvéd?”
Ezt a mondatot időnként nemcsak laikusoktól, hanem sajnos olyanoktól is hallani, akiknek pontosan az lenne a dolguk, hogy egy büntetőeljárásban érintett ember jogairól megfelelő tájékoztatást adjanak.
Pedig a kérdésre a válasz nagyon egyszerű:
Attól, hogy valaki ártatlan, még ugyanúgy szüksége lehet védőre.
Sőt, bizonyos helyzetekben éppen azért különösen fontos a védő jelenléte, mert az érintett valóban ártatlan.
„Ha nincs mit titkolnom, elmondok mindent.”
Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy az ártatlan embernek nincs oka arra, hogy ne válaszoljon minden kérdésre.
Hiszen ha nem követett el semmit, akkor mitől kellene tartania?
A probléma az, hogy egy büntetőeljárásban nem feltétlenül az számít, hogy valaki mit gondol a saját helyzetéről, hanem az, hogy a hatóságok milyen következtetéseket vonnak le a rendelkezésre álló bizonyítékokból és a vallomásokból.
Egy ártatlan ember is kerülhet olyan helyzetbe, amelyben nem emlékszik pontosan egy eseményre.
Lehet, hogy egy több hónappal vagy évvel korábbi történésről kérdezik.
Lehet, hogy valamire rosszul emlékszik.
Lehet, hogy azért mond egy időpontot, mert úgy gondolja, hogy az lehetett, miközben valójában nem biztos benne.
És az is előfordulhat, hogy egyszerűen azért próbál minden kérdésre válaszolni, mert úgy érzi: ha együttműködő, akkor hamarabb kiderül az igazság.
Csakhogy egy büntetőeljárásban egy pontatlan vagy szerencsétlenül megfogalmazott mondat később komoly jelentőséget kaphat.
Az ártatlanság nem jelent jogi rutint
Van egy másik fontos probléma is.
Az emberek többsége életében nem kerül büntetőeljárásba. Nem ismeri pontosan a büntetőeljárás szabályait, nem tudja, hogy egy adott kérdésnek mi lehet a jelentősége, és azt sem feltétlenül látja előre, hogy egy-egy mondat hogyan értelmezhető később.
Ez teljesen természetes.
Egy büntetőeljárás azonban nem egy hétköznapi beszélgetés.
A rendőr vagy az ügyész nem azért tesz fel kérdéseket, mert kíváncsi a történetre, hanem azért, mert az eljárásban bizonyítékokat gyűjt és értékel.
Az elhangzottaknak ezért jelentőségük lehet.
És itt válik igazán fontossá a védő szerepe.
A védő nem azért kell, mert valaki bűnös
Talán ezt kellene a legtöbbször elmondani:
Az ügyvéd igénybevétele nem azt jelenti, hogy valaki bűnös.
A védő nem azért van jelen, hogy „kimentse” a bűnöst.
A védő feladata az, hogy az eljárás során biztosítsa a terhelt jogainak érvényesülését, és hogy a védekezés megfelelően, tudatosan és jogszerűen történjen.
Egy jó védő nem azt mondja az ügyfelének, hogy „hazudj”.
Azt mondja:
„Ne találgass.”
„Ne mondj olyat, amiben nem vagy biztos.”
„Mielőtt vallomást teszel, nézzük meg együtt, pontosan miről szól az ügy.”
„Beszéljük át, milyen bizonyítékok vannak.”
„Gondoljuk végig, hogy az általad elmondottak hogyan illeszkednek az ügy többi adatához.”
Ez nem a bűnösség jele.
Ez a védelem.
A legveszélyesebb mondat: „Én mindent elmondok, mert nincs mitől félnem.”
Sok ügyben éppen ez okozza az első komoly problémát.
Az érintett bemegy a rendőrségre, és úgy gondolja, hogy néhány perc alatt tisztázni fog mindent.
Elmondja, amit tud.
Amit gondol.
Amit feltételez.
Amit hallott.
És amit már csak halványan fel tud idézni.
Közben pedig esetleg olyan részleteket is hozzátesz, amelyekre senki nem kérdezett rá.
Nem azért, mert hazudni akar.
Hanem azért, mert ártatlan.
És mert azt gondolja, hogy az igazság önmagában mindent megold.
Csakhogy az igazság mellett nagyon fontos az is, hogy hogyan kerül az igazság az eljárásba.
Egy vallomás ugyanis nem egy kötetlen beszélgetés.
Amit valaki egyszer elmondott, azt később összevethetik más bizonyítékokkal, más személyek vallomásával, korábbi nyilatkozataival, üzenetekkel, dokumentumokkal vagy egyéb adatokkal.
Ha pedig valaki valamire már nem emlékszik pontosan, de mégis mond egy konkrétumot, később könnyen úgy tűnhet, mintha valótlanságot állított volna.
Pedig lehet, hogy egyszerűen csak rosszul emlékezett.
„De hát ha ügyvédet viszek, azt fogják hinni, hogy bűnös vagyok!”
Ez is gyakori félelem.
Pedig gondoljunk bele: amikor valaki orvoshoz fordul, nem azért teszi, mert biztosan beteg.
Azért fordul orvoshoz, mert szeretné tudni, mi a helyzet, és szeretné, ha megfelelően járnának el vele kapcsolatban.
Ugyanez igaz az ügyvédre is.
A védő nem a bűnösség bizonyítéka.
A védő a jogok érvényesülésének egyik garanciája.
Ráadásul egy büntetőeljárásban nem az a feladat, hogy az érintett saját magát „meggyőzően ártatlannak” mutassa.
Az eljárás célja annak tisztázása, hogy mi történt, és hogy az érintett terhére rótt cselekmény bizonyítható-e.
Ez alapvetően más megközelítés.
Nem minden vallomás jó vallomás
Az egyik legfontosabb tanács, amit ilyen helyzetben adni lehet:
Ne azért tegyünk vallomást, mert úgy érezzük, hogy muszáj bizonyítanunk az ártatlanságunkat.
A büntetőeljárásban a terheltet megilletik olyan alapvető jogok, amelyek éppen azt szolgálják, hogy ne kelljen saját magát terhelő nyilatkozatot tennie.
A hallgatás joga nem a bűnösség beismerése.
Ugyanígy az sem a bűnösség beismerése, ha valaki azt mondja:
„Szeretnék előbb beszélni a védőmmel.”
Sőt, sok esetben ez lehet az egyik legbölcsebb döntés.
Nem azért, mert valaki bűnös.
Hanem azért, mert szeretné megérteni, hogy pontosan milyen helyzetben van, mielőtt olyan nyilatkozatot tesz, amelynek később jelentősége lehet.
Az első vallomásnak különös jelentősége lehet
Az első kihallgatás sokszor meghatározó pillanat.
Az ember stresszben van.
Nem tudja pontosan, mi fog történni.
Nem ismeri az ügy teljes anyagát.
Nem tudja, milyen bizonyítékok állnak a hatóság rendelkezésére.
És mégis azonnal válaszokat várnak tőle.
Ebben a helyzetben nagyon könnyű hibázni.
A védő jelenléte pedig éppen azt biztosíthatja, hogy az érintett ne pusztán ösztönből reagáljon, hanem tudatosan döntsön arról, hogyan kíván védekezni.
Ez óriási különbség.
És akkor mi a helyzet az ártatlan emberrel?
Az ártatlan embernek valóban nincs szüksége arra, hogy „kitaláljon egy történetet”.
Nincs szüksége hamis alibire.
Nincs szüksége hazugságra.
De szüksége lehet arra, hogy valaki segítsen neki úgy végigmenni az eljáráson, hogy közben ne saját maga nehezítse meg a helyzetét.
Ezért ha valakit büntetőeljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként érint egy ügy, én nem azt javaslom, hogy „ha ártatlan vagy, akkor nincs mitől félned”.
Hanem azt:
Ha ártatlan vagy, akkor különösen fontos, hogy ne kövess el egy olyan hibát, amely később megnehezíti annak bizonyítását.
Mert a büntetőeljárásban nem az a kérdés, hogy ki mennyire tud meggyőzően ártatlannak látszani.
Hanem az, hogy mi bizonyítható, milyen bizonyítékok állnak rendelkezésre, és hogy az eljárás során érvényesültek-e a terhelt jogai.
És ebben a folyamatban a védő nem hátráltatja az igazság kiderítését.
A védő azért van, hogy az igazság kiderítése közben az ügyfél jogai se vesszenek el.
Úgyhogy a kérdés talán nem is az, hogy:
„Ha ártatlan vagyok, minek nekem ügyvéd?”
Hanem inkább:
„Ha ártatlan vagyok, megengedhetem-e magamnak, hogy egyedül, jogi segítség nélkül menjek bele egy olyan eljárásba, amelynek a következményei akár az egész életemre hatással lehetnek?”
Én biztosan nem kockáztatnék.
