Körülbelül 17 ezer fogvatartott van ma Magyarországon és ennek alig 2%-a (kevesebb, mint 200 fő) a fiatalkorú, tehát a 14-18 év közötti gyermek. A fiatalkorúakkal szemben jelenleg folyamatban lévő büntetőeljárások száma ennél azért magasabb, körülbelül 4-5 ezer eljárás lehet folyamatban ma fiatalkorúakkal szemben.
Kik is azok a fiatalkorúak?
A fiatalkorú egy speciális megjelölés és kizárólag a büntető jogszabályok használják, minden más jogszabály inkább a gyermek, vagy kiskorú fogalmával operál. Érdekesség, hogy még a fiatalkorúakra vonatkozó, büntetőjogi tárgyú egyezmények is gyermekként aposztrofálják a fiatalkorú bűnelkövetőket, ellentétben a magyar törvénnyel.
A Btk. szerint a büntethetőség alsó korhatára 14 év, kivéve bizonyos, súlyosabb bűncselekményeket akkor, ha az elkövető a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. Ez minden ügyben egyedileg vizsgálandó és szakkérdés, ami azt jelenti, hogy pszichológus-pszichiáter szakértő dönti el. Ilyen súlyos bűncselekmény például az emberölés, testi sértés, rablás, kifosztás, hivatalos, vagy közfeladatot ellátó személy elleni erőszak, stb.
Így történhetett meg az, hogy a bőnyi késelő, a hatodikos, tehát épp 12 éves kislány jelenleg javítóintézetben van (kvázi előzetes letartóztatásban), hiszen, bár nem éri el a vétőképesség alsó határát az életkora, de emberölés a gyanúsítás tárgya, így vizsgálandó a nyomozásban, hogy rendelkezett-e a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátási képességgel – ahogy a törvény fogalmaz.
Mit jelent a belátási képesség?
A belátási képesség nem azonos a beszámítási képességgel és ez a fogalom kizárólag fiatalkorúaknál alkalmazandó. A belátási képesség megítélése nem igényel szakértelmet, tehát ennek meglétét vagy hiányát a bíróságnak, ügyészségnek kell eldöntenie. A belátási képesség vizsgálata a gyakorlatban komplex vizsgálatot igényel, amely a fiatalkorú szellemi és erkölcsi érettségét, valamint önkontrollját egyszerre elemzi. A szellemi érettség alatt a fiatalkorú azon kognitív képességét értik, amely alapján képes megérteni a különbséget jogos és jogtalan között. A szellemi érettség vizsgálata tehát az intellektuális jellemzők vizsgálatát jelenti, azaz annak a megállapítását, hogy a különböző előírások között képes-e a fiatalkorú differenciálni, aszerint hogy az adott előírás megsértése milyen típusú és súlyú szankciót vonhat maga után. Az erkölcsi érettség vizsgálata ezzel szemben a bűn, a bűnösség megélésének élményét jelenti, illetve az alapvető normákkal való azonosulás színvonalát. Az önkontroll vizsgálata pedig a „rossz”-nak való ellenállás képességét méri, tehát, hogy rendelkezik-e a fiatalkorú kellő belső tartással és saját magatartásának megfelelő kontrolljával ahhoz, hogy a felismert normának megfelelő magatartást tanúsítson. Az önkontroll vizsgálata tehát a külső és belső kényszereknek való ellenálló képességet méri.