A büntetőeljárási jog az ítélettel szemben megkülönböztet rendes és rendkívüli jogorvoslatokat. Rendes jogorvoslat a fellebbezés, illetve a másodfellebbezés, előbbit a másodfokú, utóbbit pedig a harmadfokú eljárásban bírálják el az illetékes bíróságok. Másodfokon jellemzően a törvényszékek, harmadfokon pedig az ítélőtáblák járnak el, kivéve, ha az elsőfokú eljárás a törvényszéken zajlott, ez esetben az ítélőtábla lesz a másodfokú és a Kúria a harmadfokú bíróság.
Fellebbezésre széles körben van lehetőség, az elsőfokú bíróság ítéletének egésze, vagy akár annak csak egy része ellen is. Fellebbezésre a vádlott, a védő és az ügyész is jogosult, azonban amennyiben az ügyész nem jelent be súlyosbításért fellebbezést, úgy a másodfokú eljárásban súlyosítási tilalom érvényesül, ami azt jelenti, hogy nem szabhatnak ki az elsőfokú ítéletben megállapítottnál súlyosabb büntetést. A védő a fellebbezését minden esetben írásban is indokolni köteles -ezt általában nagyon részletesen meg szoktuk tenni.
A másodfellebbezés a fellebbezéssel szemben egy kivételes lehetőség és csak akkor van rá lehetőség, ha a másodfokú bíróság döntése az elsőfokú bíróságéval ellentétesnek minősül. Akkor ellentétes, ha
- olyan vádlott bűnösségét állapította meg, vagy rendelte el kényszergyógykezelését, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette, továbbá
- az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette, vagy
- a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.
A rendes jogorvoslati eljárások mellett vannak ún. rendkívüli jogorvoslati eljárások is, ezek „rendkívüliségét” az adja, hogy a jogerőssé vált ítélettel szemben van rájuk lehetőség, akár a büntetésvégrehajtás alatt, vagy azután is.