A jogerős szabadságvesztés büntetését töltő elítéltnek feltételes szabadságra bocsátásra lehet lehetősége – ez azonban lehetőség és nem jog, minden esetben a büntetésvégrehajtási bíró döntésén múlik.
A feltételes szabadságra bocsátásnak két feltétele van:
- Az elítéltnek ki kell töltenie az ítéletben, vagy a törvényben (Btk.) meghatározott időtartamot (kétharmad, háromnegyed, stb.).
- Az elítéltnek a büntetésvégrehajtás időtartama alatt kifogástalan magatartást kell tanúsítania.
Ez a két feltétel tehát együttesen vizsgálandó, bármelyik is hiányzik a kettő közül, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét a bíró meg sem vizsgálja.
A feltételes szabadságra bocsátást a bv intézet köteles indítványozni a bíróságnak, legkésőbb a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt három hónappal. Amennyiben az elítélt az indítvány tétel és a feltételes szabadság időpontja között fegyelmi vétséget követne el, erről az intézet köteles a bíróságot értesíteni.
A bv intézmény indítványa egy, jogszabály által meghatározott nyomtatványon történik, amely az indítvány mellett tartalmazza az elítélttel kapcsolatos nevelői véleményt, értékelést, valamint rövid összefoglalót az elítéltnek a bv intézetben tanúsított viselkedésével, magatartásával, jutalmazásával, fegyelmezésével, kapcsolattartásával, szabadidő eltöltésének módjával kapcsolatos információkról.
A büntetésvégrehajtási bíró az elítélt meghallgatása után dönt a feltételes szabadságra bocsátás tárgyában, végzése ellen önálló fellebbezésnek van helye. Amennyiben a bíró engedélyezi a feltételest, úgy ezzel párhuzamosan elrendelheti az elítélt pártfogó felügyeletét, illetve bizonyos magatartási szabályok betartását. Önállóan magatartási szabályok előírásának azonban nincs helye, az csak pártfogó felügyelettel együtt lehetséges.
Arra is van mód azonban a törvény szerint, hogy a feltételes szabadságra bocsátásra pártfogó felügyelet, illetve magatartási szabályok előírása nélkül kerüljön sor – ez nyilván rövidebb tartamú szabadságvesztés, kisebb súlyú bűncselekmény esetén fordulhat elő.
A feltételes szabadságra bocsátást a törvény szerint meg kell szüntetni – kötelezően – az alábbi két esetben:
ha az elítélt a feltételes szabadságra bocsátás időtartama alatt újabb bűncselekményt követ el,
ha a pártfogó felügyeletre kötelezett elítélt a rá előírt magatartásokat súlyosan megszegi.
Az első esetben a feltételes szabadság megszüntetéséről nem a bv-bíró dönt, hanem az újabb bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás bírója, a nyomozó hatóság, illetve ügyészség előterjesztése alapján.
A második esetben dönt a bv bíró a feltételes megszüntetéséről, döntésének alapja a pártfogó felügyelői vélemény, illetve az ennek nyomán készült ügyészi indítvány.
Ha az elítélt, sejtve, hogy a feltételes szabadságra bocsátás megszüntetése várható, a döntés előtt elszökik, elrejtőzik, vagy ettől alappal lehet tartani, az ügyész elrendelheti a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételét. Ezen intézkedésre a letartóztatásra – előzetes letartóztatásra – vonatkozó szabályok irányadóak.
A feltételes szabadságra bocsátás megszüntetésének az a következménye, hogy a büntetésből még hátralévő időt is le kell tölteni.
