Az EU Bizottsága 2004. január 1-én léptette hatályba az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározatot, amely a korábbi kiadatási eljárást váltotta fel, azt lényegesen egyszerűsítve.
Az európai elfogatóparancs lényege, hogy amennyiben egy tagállam bírósága valamely terhelttel (gyanúsított, vádlott, elítélt) szemben ilyet bocsát ki, az a másik EU tagállami hatóság, amely ezt a személyt megtalálja, elfogja, külön eljárás, vagy bármilyen egyéb vizsgálat nélkül köteles átadni az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállam hatóságának a büntetőeljárás, vagy büntetés végrehajtás foganatosítása céljából.
Mivel az Európai Unió minden tagállama részese az emberi jogok európai egyezményének is, így az átadás nem tagadható meg olyan okból, mint egy, nem EU-tagállam által benyújtott kiadatási kérelem. Azaz nem lehet hivatkozni arra, hogy kiadatás esetén az elítélt kínzásnak, vagy más embertelen bánásmódnak lenne kitéve, ahogy arra sem, hogy a keresett személyt politikai, vagy vallási, faji okból kívánja a megkereső állam bíróság elé állítani. Mivel az uniós tagállamok mindegyike elismerten jogállam, így az egyes tagállamok ezen minősége alapvetően nem kérdőjelezhető meg, a tagállamok közötti bizalom az európai elfogatóparancs egyik alapvető sarokköve.
Az európai elfogatóparancs végrehajtása csak korlátozott esetekben tagadható meg a körözött személyt elfogó tagállam által. Ilyen például az, ha az adott bűncselekmény kapcsán már folyik büntetőeljárás egy másik tagállamban, ha az elkövető kiskorú, avagy ha a körözés alapjául szolgáló cselekmény az adott tagállamban nem minősül bűncselekménynek.
Európai elfogatóparancs van veled szemben? Fordulj hozzám bizalommal!
